Év elején futótűzként terjed a hír: lehetséges, hogy a dunaalmási és a neszmélyi iskolát összevonják. A téma nem új keletű, hiszen a községek 1991-es szétválása óta többször felmerült az ötlet, de ez idáig minden esetben megőrizte önállóságát a két intézmény.

A Csokonai-iskola tetőtere

Megfigyelhető, hogy iskola összevonás kérdése olyan időszakokban vált indokolttá, amikor a falu költségvetése pengeélen táncolt. A témában megkérdezett Lévai Péter polgármester és Szódáné Imre Márta iskolaigazgató is, az okok között elsősorban a financiális nehézségeket említi.

Az már az idei költségvetés körvonalazódása előtt is látszott, hogy ebben az esztendőben nem tud annyiból gazdálkodni az iskola, mint tavaly. Ismert adat volt az is, hogy 2010-ben az állam a normatív keretből 14,7 millió forintot (a tavalyinál 3 millióval kevesebbet) szán a falu gyerekeinek oktatására. Az iskola megmaradása érdekében az igazgatónő által így is szűknek tartott tavalyi 57 milliós költségből tovább kellett faragni. Fájó szívvel ugyan, de megváltak a külsős szakköri oktatóktól és az önkormányzat által kifogásolt, a pedagógusoknak eddig elszámolt juttatásokat is jelentősen megkurtították. Vállalták, hogy kéthetente 1 órán át társadalmi munkában látják el feladataikat.

A levonások utáni végösszeg éves szinten 49 millió forint lett. Ez azt jelenti, hogy a 90 tanulót befogadó intézmény fűtése, villanyszámlája, a pedagógusok bére és a nyári felújítás együttesen ennyibe kerül a falunak. Szódáné Imre Márta szerint már ebből az összegből is a lehetetlenséggel határos működtetni egy iskolát, de aki ennél kevesebből is vállalni tudja ezt, az, ahogy mondani szokták: „festi magát”.

Csikicsuki iskolák

Tovább árnyalja a helyzetet, hogy 2006-ban az alacsony gyermeklétszám miatt az intézmény  öt évre, 2011 januárjáig kapott működési engedélyt az Oktatási Hivataltól. Ennek megszerzéséhez az iskola nívóját ellenőrizték elsősorban. Így a különféle mérési eredményeket vették figyelembe – amelyek matematikából és magyarból jóval az országos átlag felettinek bizonyultak –, de számítottak az elmúlt években innen felvételizett diákok pontszámai, valamint az országos versenyeken elért helyezések, sőt az intézmény szakos ellátottsága is. Mivel az eltelt fél évtizedben semmivel sem romlottak az intézmény feltételei és lehetőségei, ezért Szódáné Imre Márta bizakodóan néz a jövő elé.

A kép ismerősnek tűnhet, hiszen az élet néha ismétli önmagát. Ezelőtt öt évvel ugyanis hasonló helyzetben a dunaalmási iskola megkereste a neszmélyi intézményt felajánlva a társulás lehetőségét. Akkor, a szomszéd falu elutasította az összevonást, nem sokkal később viszont – amikor kiderült, hogy meglehetősen bizonytalan anyagi helyzetbe került Neszmély község – már szívesen „házasodtak” volna. Ezt a kockázatot – érthető módon – nem kívánta Dunaalmás felvállalni, de a két intézmény egyesítésének lehetőségét nem utasította el végleg.

Ettől függetlenül nyilvánvaló, hogy a falu szuverenitásának alappillére a saját iskola megléte. A kérdésben megszólaltatott Lévai Péter polgármester is leszögezte: a falu vezetőjeként mindvégig azon dolgozik, hogy megmaradjon az önálló tanintézet.

Tornatermi álmok

Az aggódó szülők fellélegezhetnek, hiszen a szándék sem az önkormányzat, sem az iskola részéről nem hiányzik. A Csokonai Általános Iskola a korábbi évekhez hasonlóan idén is minden pályázati lehetőséget megragad, amellyel javíthat az oktatás színvonalán. Tavaly például 2 millió forint értékben bővítették az iskolai játszóteret, de így vásároltak hangosító berendezéseket és az informatikai hálózatot is hasonló forrásokból fejlesztették.

Az intézmény mellé álltak a civil szervezetek, – gondoljunk csak az Öregmalom Színjátszó Társulatra, amely két előadásának teljes bevételét ajánlotta fel a nemes célra –, de említhetjük itt a tanintézet fejlesztése érdekében rendezett jótékonysági borárverést is.

Az iskola életében évek óta neuralgikus pontnak számító tornaterem kérdésének megoldásához azonban ennél komolyabb anyagi bázisra lesz szükség. Többféle terv is van már a falu tarsolyában, az uszodával egybeépített sportlétesítménytől az egyszerűbb kivitelezésűig bezárólag. Sajnos, még ez utóbbi, minden extrát nélkülöző variáció is alaphangon 120 millió forintba kerülne. Abban az esetben, ha a falu sikeresen pályázna a tornaterem építésre, a létesítmény teljes költségének 30 százalékát kellene felmutatnia önerőként. Egyelőre ez azonban nem jelent napi problémát, mert sem a minisztérium, sem a megyei önkormányzat nem írt ki e témakörben tendereket.

Áthidaló megoldásként felvetődött korábban az az ötlet, hogy az óvoda az iskola területén épüljön meg. A két intézmény közös tornatermet használt volna, amely délutánonként a község lakóinak sportigényét elégített volna ki – megfelelő térítés ellenében. Az intézmények egyetlen oktatási komplexummá történő egyesítéséről akkoriban megoszlottak a döntéshozói vélemények, és mint ismeretes: végül az iskolától független koncepció győzött. A tornaterem kérdése viszont azóta nem sokat haladt előre. A diákok jobb híján a művelődési házban edzik izmaikat, kéthetente a kistérség uszodájában úszhatnak és ha az időjárás is úgy akarja: a szabadtéri pályán tornáznak.

Abban a helyi pedagógusok és az oktatási tárca szakemberei is egyetértenek, hogy a gyerekek egészséges fejlődése érdekében szükség lenne a minden napos testnevelésre. Arról viszont már nem szól a fáma, hogy főleg a hozzánk hasonló kistelepüléseken ez megfelelő anyagi háttér és pályázatok híján még jó ideig pusztán papírra vetett oktatási előirányzat marad.