Dunaalmás aranykorát nem ma éli. Ez tény. A település napi gondjait látva, ez inkább a kőkor. Ez vélemény – bár sokan osztják. Volt idő, amikor Almás virágzó, fejlődő üdülőparadicsom volt. Csak nézzük meg a régi képeslapokat, szóróanyagokat!

Takaros falucska volt ez hajdanán. Rendezett portákkal, rendben tartott főúttal. Fehérre meszelt házak sorakoztak, láncban felfűzve a vízelvezető árokra. A házak és az utca között sehol a gaz, sehol egy elhanyagolt rész. Minden szögletben az igényesség, a törődés, szerető gondoskodás.

Körülötte a szöveg: „ÜDVÖZLET DUNAALMÁSRÓL. Jó légy, még visszajövök, hogy eltölthessünk együtt egy görbe estét! a töltött káposztával együtt. Csókol, ölel Vilmos néni.”

Egyszerű, a település legjobb arcát mutató képeslap ez. Semmi másról nem szól: ha békére, barátságos emberek közelségére vágysz, vagy csak egy jót akarsz enni, gyere Almásra!

Néhány évtizeddel későbbi a következő részlet. Virágzó falu, a kikötőből. Omladozó háznak, elhanyagolt közterületnek színét sem látjuk. Hiába fekete-fehér a kép, ugyanaz a figyelem és törődés hatja át, mint az előzőt. Kicsit minden modernebb, kicsit minden iparosodottabb, csak az emberek gondossága, és igényessége ugyanaz.

A képeslap letisztult, a kézírást imitáló nyomtatott betűk visszafogott eleganciát sugároznak. Turisztikai reklámértéke elvitathatalan, mint számos más, ez idő tájt készült képeslapnak. Igen, ez a képeslap arra készült, hogy ide csábítson hajóval, közúton, vagy vasúton. Ebben az időben a település-marketing kifejezés ismeretlen volt, mégis zsigerből tudták, akik ezt és a többi képeslapot megrendelték, véleményezték és elfogadták, hogy mitől döglik a légy.

Végül itt egy lap a 90-es évekből. Színes a szemnek, szürke a léleknek. A gondosság a figyelem a törődés hova lett? Nemcsak a településről. A képeslaptervező égszínkék betűi beleolvadnak az aszfaltcsíkba, kis jóindulattal azt feltételezhetjük: talán így próbált a közeli Dunára emlékeztetni. Kinek van kedve ez alapján a kép alapján Dunaalmásra látogatni? A fantáziátlanság mellett, a szakmai “impotencia” sugárzik erről a lapról.

Csodáljuk, hogy a 90-es évektől évről évre kevesebben voltak kíváncsiak kis falunkra? Csodáljuk, hogy szinte minden megmaradt vendéglátóhely a létéért küzd? Csodáljuk, hogy  a villák és nyaralók elnépteledtek, és számos máig nem talált új gazdára?

Csodálkozhatunk-e bármin is, ha ez a képeslap – mintegy szóróanyagként – a mai napig hozzáférhető a Polgármesteri Hivatal előterében? Lassan 20 éve ez Dunaalmás hivatalos képeslapja. Galla Miklóstól kölcsönözve: Ez nem vicces, de igaz.