A maja naptár szerint 2012. december 22-én új időszámítás kezdődik. Neszmélyen viszont január 6-tól indult egy új korszak. Immár csődbiztos nélkül élheti a falu az életét. Erről és a realitásokhoz kötött fantáziáról beszélgettem Janovics Istvánnal, Neszmély polgármesterével.

Egy a harminc tavalyi program közül: megnyílt a hajóskanzen

– Meddig gyámkodott itt a pénzügyi mentor?
– Negyvenhárom hónapig. Az ő feladata volt minden olyan kiadás megakadályozása, amely alapvetően nem a működéshez vagy a település fenntartásához szükséges. Ezen kívül a hitelezők mintegy 152 milliós követelésének kielégítése is az ő vállát nyomta.

– Sikerült?
– Sikerült. Az önkormányzat vagyonából – ezek többsége mezőgazdasági terület illetve ingatlan volt – rendezni tudtuk a nagyobb igényeket. Csak a Várhegy és az egyik sziget, valamint a közintézményeink maradtak meg, továbbá néhány erdő illetve szántó kisebb tulajdonrész hányada.

– Január 6. Azonkívül, hogy egy nagyon enyhe téli nap volt, miért jelentős?
– Mert a Közlönyben ekkor tette közzé a bíróság, hogy végleg lezárult Neszméllyel szemben az adósságrendezési eljárás. Sulyok Krisztián csődbiztostól ezen a napon köszöntem el.

– Milyen volt a viszonya azzal az emberrel, akinek az volt a munkaköre, hogy mindenre nemet mondjon?
– Szakmailag és emberileg is jól kijöttünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lettek volna vitáink, amelyek kimondottan szakmai nézeteltérések voltak. Ennek ellenére, amire kértünk pénzt és amit ő is az adott keretek között reálisnak látott, azt mindig engedélyezte. Úgy gondolom, még így is több pénzt sikerült „kihúzni a zsebéből”, mint az elődeimnek.

– Mire volt jó, ha egyáltalán jó volt ez a 43 hónap?
– Nagyon szigorú gazdaságpolitikára nevelt minket. Takarékosabbak lettünk. Azt hiszem, a csődbiztos által kijelölt útirányt a következőkben is követnünk kell.

– Mennyibe került Neszmély önkormányzatának a „mentor” itt léte?
– A fizetését az állam állta, Neszmélynek csak az útiköltségét kellett finanszírozni.

– Azért mégsem volt egy virágvasárnapi körmenet ez a bő három és fél év…
– Így van. Pályázati lehetőségek tucatjaitól estünk el. Csak azokon a tendereken indulhattunk el, amelyek 0%-os önerőt igényeltek és amelyeknél nem volt feltétel, hogy csődeljárás alá vont település nem vehet részt. 2008-tól 2010 októberéig nem volt ilyen pályázatunk. Az utóbbi másfél évben viszont hatot is fel tudtunk mutatni. A vis major pályázaton 96 milliót nyertünk a dűlőutak felújítására. A Leader pályázaton pedig falumúzeum létesítésére, sportpálya építésére, táboroztatásra és a Duna-part rendbetételére nyújtottuk be igényünket. Ezek még folyamatban vannak.

– Demagóg és populista a kérdés, de Neszmélynek a jelen helyzetben tényleg egy falumúzeumra van a legégetőbb szüksége?
– Nem. De erre volt lehetőség és nekünk meg kellett ragadni a kínálkozó alkalmat.

– Mit hoz 2012 Neszmély életében?
– A jövőnket két törvény: a közoktatási és a közigazgatási határozza meg.

– Nézzük részleteiben! Az iskola téma sokadjára merül fel.
– Feltett szándékunk, hogy megőrizzük az iskolánkat. Mind az ingatlant, mind az itt tanuló gyerekeket szeretnénk helyben tudni.

– Ez visszaszerződést jelent?
– Nem. Az államot teljesen ki kívánjuk hagyni ebből! Ez úgy lehetséges, ha fúzióra lépünk a szomszéd településekkel. Szándékosan használok többes számot, eddig ugyanis az volt a törvény, hogy járásokon átnyúlva nem lehet egyesített iskolákat működtetni. Most az új járási koncepció megjelenésével viszont Süttő jóvoltából megváltozott a helyzet. Süttő már most is a Neszmélyi művészeti iskola tagintézménye.

– Ez azt jelenti, hogy oktatási szempontból Süttővel fognak közösködni?
– Nem gondolom, hogy arra felé kellene elmozdulnunk, de a lehetőségét meg kell vizsgálnunk. A cél, hogy idejárjanak a gyerekek iskolába, de gyanítom, ugyanezt mondanák a szomszéd falvak polgármesterei is.

– Az derék, hogy az állam ellenében meg kívánják tartani az iskolát. De, hogyan kivitelezhető ez a gyakorlatban?
– Több lehetőség is kínálkozik. Jelenleg tárgyalások folynak több önkormányzattal és több intézménnyel is a közös megoldások érdekében. Nem titok, Dunaalmással is egy asztalhoz ülünk. Erről azonban egyelőre nem szeretnék konkrétumokat mondani, hiszen még csak az egyeztetések stádiumában vagyunk. Most azt vizsgáljuk meg, hogyan lehet a lehető legköltséghatékonyabban működtetni az intézményünket. Ha ez azt jelenti, hogy Dunaalmásra jobban megéri járatni a diákokat, a testület felvállalja ezt a döntést. De, nem ez a célunk.

– Mennyi ennek az opciónak a valószínűsége?
– Maximum 5%. Abban az esetben viszont, ha a késlekedés miatt állami támogatásoktól esnénk el, vagy ha ismételten csődeljárás fenyegetné Neszmélyt, nem nagyon lenne más választásunk.

– Mikor indulna az új formában működtetett intézmény?
– Idén szeptembertől.

– Akkor viszont nagyon kell iparkodni, hogy mielőbb társönkormányzatot találjanak a működtetéshez. Megvalósítható ez ilyen rövid idő alatt?
– A január végi képviselő-testületi ülésre már konkrét lehetőségeket szeretnék letenni az asztalra. Aztán a testület majd dönt a kérdésben. Most alapfokú művészeti iskolaként működünk. Ezt szeretnénk művészeti szakközépiskolává fejleszteni. Képzőművészeti és zenei szakközépiskola nincs a Nyugat-Dunántúlon. Igény pedig lenne egy hasonló profilú intézményre, hiszen a legutóbbi Pályaválasztási kiállításon már 150 érdeklődő jelezte, hogy indulás esetén szeretné itt megkezdeni a tanulmányait a grafikus, szobrász illetve a zenei szakokon.

– Ez azt jelenti, hogy a megye, de akár Dunántúl távolabbi pontjairól is várnának gyerekeket, akiknek kollégiumi elhelyezést kell biztosítani.
– Erre is gondoltunk. Kollégium építésre nincsen pénze a falunak, de a környékbeli települések diákszállásain a „mi gyerekeinknek” is tudnánk férőhelyet biztosítani.

– Említette a közigazgatási törvényt is…
– Idén még a törvény életbe lépése lényegében nem befolyásolja az életünket. Egyelőre a tervezés tölti ki a mindennapjainkat. Célunk, hogy megtartsuk a hivatalunkat.

– A 2000 fő alatti településeken ugyanis megszűnik az önálló polgármesteri hivatal és a különálló jegyzőségeket körjegyzőségek válthatják fel.
– Így van és mi Dunaalmásban, mint társközségben gondolkodunk.

– Almásneszmély újra?
– Összenőtt a két falu, régen is egy községként emlegettek minket.

– Az előbb említettek külön-külön is szép feladatok. Mire lesz elegendő ez az esztendő?
– A bizonyításra. Bizonyítanunk kell a kormányhivatal felé, hogy életképesek vagyunk, hogy intézményeinket fenn tudjuk tartani. Ha mi nem lépünk, a kormányhivatal teszi meg helyettünk. És mi nem szeretnénk, hogy fentről határozzák meg a sorsunkat. Tavaly 196 milliós költségvetéssel kalkulálhattunk. Most saccolni sem merek, mennyi lesz az idei büdzsénk.

– Úgy érzi, kiemelt figyelemmel kísérik a neszmélyi dolgok alakulását a csődbiztos távozása óta?
– Igen és úgy is szeretném irányítani az ügyeket, hogy ez a kiemelt figyelem ránk irányuljon!

– Konkrét feladatokat nem is fogalmaznak meg?
– Bármihez kezdenénk, mindenhez pénz kell. Mi annyiban szerencsésebb helyzetben vagyunk Almásnál, hogy nincsen hitelállományunk és van egy kis tartalékunk. Viszont a fejünk felett lóg egy 4,7 millióról 24 milliósra duzzadt környezetvédelmi bírság. Ezen kívül a Bakony Vidéke Takarékszövetkezet 35 milliós igénye – amely jelenleg másodfokon áll – is nehezíti az életünket. De, ezekről majd úgyis írok az újságban!

– Ezek szerint van már újságja Neszmélynek.
– Van. Havonta 1-szer, 2-szer jelenik meg a lap a számunkra fontos információkkal.

– Jól érzem, hogy Neszmélyen az utóbbi időben elindult valami? Mintha a csődbiztos távozása jó hatással lett volna a kreativitásra.
– Van egy egyesületünk, a Kulturális munkacsoport, amely erre az évre mintegy 30 rendezvényt tervez és nagyjából ugyanennyiben közreműködött tavaly is. 30-35 aktív tagot számlál ez a közösség a tizenévesektől a nyolcvanéves nyugdíjasig. Nagyon agilisek, megkönnyítik a munkámat és tevékenységükön keresztül megmozgatják a település egészét.

– Olvastam olyan kritikát, hogy csak „bulikat” szerveznek. Mennyire ért Ön ezzel egyet?
– Ezeket a véleményeket olyanok hangoztatják, akik irigyek az elért eredményekre és nem voltak ott ezeken a jól sikerült rendezvényeken…

– Ezzel szemben milyen az általános közhangulat Neszmélyen?
– Kár lenne tagadni, hogy a lakosság is fellélegzett. Az elmúlt időszakban türelmesek és megértőek voltak velünk szemben a neszmélyiek. Valószínűleg azért, mert folyamatosan tájékoztatást kaptak és minden bizonnyal annak is szerepe van ebben az elfogadásban, hogy élvezem a falu lakóinak bizalmát, még akkor is, ha olykor nemet kellett mondanom.

– Most tanult meg nemet mondani?
– Nem. Korábbi munkám, a beszerzői tevékenység megtanított erre. Amikor húsz beszállítóból csak eggyel köthettem üzletet, tizenkilencet kényszerűségből el kellett utasítanom.

– Dunaalmás és Neszmély viszonylatában időnként fel-fellángol a nézeteltérés. Hogyan kívánja ezt orvosolni? Tapasztalta ezt Ön is?
– Úgy hiszem, ez egy mesterségesen gerjesztett érzelem, amely a két falu részéről testületi szinten nem jelenik meg. És szeretnénk is tenni azért, hogy ez szélesebb körben is így legyen.

– Hogyan?
– Leginkább közös szervezésű programokkal.

– Erre 2011-ben nem nagyon láttunk példát…
– Így van. Sajnos több eseményünk is keresztezte a szomszédét. Ennek ellenére a dunaalmási programokat a neszmélyiek is szép számmal látogatták és ez fordítva is igaz. A jövőben szeretnénk együttesen szervezett eseményekkel színesebbé tenni ennek a két, összenőtt falunak az életét.