zumi — 2011. március 16. szerda - 18:15  

Most husvétra valamit!!
Beeee (sült)
- Drágám, miért szeretsz horgászni?
-Mert csend van és nyugalom,
-ez jól hangzik, legközelebb én is megyek!
-Mondom CSEND VAN ÉS NYUGALOM!
Ilyesfajta csipetnyi évődés, akárha nálunk is lejátszodhatna, ha szeretnék horgászni.
Ámde nem szeretek, viszont horog helyett van kerti sütögetőm,ahová is azonmód ügetek felfélé, szaporán, ha csendre, nyugalomra, némi koleszterinbombára és ellenőrizhetetlen mennyiségű piára vágyok, És hát, lássuk be, leginkább ezekre vágyok.
Ráadásul mindjárt április van – mi dolgunk tovább a Feleség által megszállt konyhában?
Gond mindösszesen kettő akad csak.
Az egyik: húsvétkor mi is báránysültet ennénk, csak hát a bárány általában tilalmi listán van nálam, mert, hogy gyerek még, szegénykém,
Ez a nap azonban erősiti a kivételt, úgyhogy pálinkával erősitem a lelkem, hogy a zsenge combról ne jusson eszembe egykor volt aranyszőrü tulajdonosa……
Úgy négy-öt feles után keményen szemet hunyok a nyilvánvaló barbarizmus felett, és este bizony ékformára vágott fokhagymákkal dugdosom tele azt a combot. Aztán elkészitem a pácot:előbb erősen olívaolajozunk, majd a rozmaringágról, végét megfogva, lehuzzuk a leveleit, utánna zsályát, babérlevelet teszünk hozzá, reszelt citromhéjat és a citrom levét. Ezzel jól bedörzsöljük a megsózott-megborsozott húst, hogy aztán az egész a hűtőszekrényben nyugovóra térjen.
A kettes számú probléma igazából nem probléma – csak az értetlenkedő fehérnépek teszik hozzá -, merthogy irányításunkkal a báránycomb nem a konyhai sütőben, hanem a kerti sütögetőben lényegül majd át az ellenőrizhetetlen mennyiségű alkoholbeviteli hatásra. Ehhez legjobb társ a Feleség sóletfőző lábosa -, vasból(!), tetőstől. Igy hát at éjszakai álmából felélesztett comb is velünk együtt baktat fel a kert végébe, a fogadalmakat megszegő pálinkával s jófajta fehérborral együttesen.Sokat nem cicózunk: amikor a grill már szép parazsat ad, rátesszük lábost, még egy kis olajat önzünk bele, baconnal is kedveskedünk annak a báránynak, hogy a végén a feldarabolt krumplival takarjuk be.És ki ne feledjük – mert nyilván túl vagyunk már az első liter boron-, adjunk neki is úgy 2-3, na jó: 5 decit. Fedőt rá, és innen már tul sok baj nem is érhet bennünket.Időnként alánézünk a fedőnek, kicsit tologatjuk, forgatjuk benne a húst, ha sok a szaft, örülünk, ha kevés, bosszankodunk, mert még a végén megissza az összes borunkat ez a dög,
És amikor elfogyott a második liter bor is, akkor óvatosan levesszük a vasededényt a tűzről, lecsöpögtetjük és kivesszük belőle a barikát, hogy azonmód vissza is helyezzük a rácsra, ahol is mindkét oldalát alaposan- ropogósra- meggrillezzük.
Köretnek a Feleség mindenféle hülye zöldeket vagdos, öntöz és ecetez, nem kell rá figyelni, elég, ha mi a csodálatosan pirult kolompérjainkra ráöntjük a szaftot, és rosszullétig zabálunk.
És akkor itt a bevallás ideje: nem is két, hanem három problémát kell megoldanunk a húsvéti bárány fölfalása idején. Az első kettőről már szoltam, a harmadik a legfontosabb. Az evéshez azonban vöröset?
A Feleség, mint mindig, persze azt hiszi, hogy ő tudja a háromszavas választ:mert alkoholista vagy – De mi, barátaim ne figyeljünk e botor szavakra, hiszen pontosan tudjuk, kik is azok az alkoholisták.

16 olvasónak tetszik ez a hozzászólás. és neked?

zumi — 2011. május 3. kedd - 18:06  

PAPRIKÁS KRUMPLI BOGRÁCSBAN

A bográcsolásnak és/vagy sütögetésnek álcázott kerti piálás szezonja legkésőbb májusban el kell, hogy kezdődjön, hiszen így végre egy kicsit távolabb kerülhetünk a Feleség örökösen gyanakvó pillantásaitól, amelyek a bezárt konyhában egész télen végigkisérték tevékenységünket, miközben olyan hülye kérdésekre kellett hosszas és kimeritő magyarázatot adnunk, hogy miért is kell a mákos tésztához pálinka és sör…….
Na de a kert, vagyis a Kert feledteti az igaztalan bántásokat, mindenfajta fahasábok, borok nyújtanak biztonságos rejtekhelyet a szezonnyitó berugást biztosító üvegeknek. Elsőként is igyunk a bográcsok istenére, hiszen most kerülnek elő a télen munka nélkül tétlenkedő vasfazekak. Az első alkalomra rendszerint a rézbográcsot választom, ez olyan ünnepélyes, meg elegáns, meg irigylésre méltó, nem mindenki dicsekedhet vörösrézből készült üstféleséggel.
Apropó bogrács.
Már korábban is gondoltam arra, hogy egyszer cseréljünk eszmét ezekről a különféle katlanokról, amelyek anyaguk, formájuk szerint sokfélék lehetnek. Anyagukat tekintve vannak, pontosabban már ismét vannak cserépbográcsok, aztán vasból és rézből készültek. Állítólag a legjobb a hagyományos vasbogrács, de ezekkel sok a baj, főzés előtt és után állandó tisztogatást igényel, mondhatni,vasbográcsot tartani macerás, ezért a vasbográcsaimat zománc boritja. Jó tudom, a nyájainkat terelgető pásztorok most köpnének egy hegyeset, de lássuk be, hozzám ritkán tér be pásztor nyájastól, viszont a zománcozott üst pillanatok alatt ki-és elmosható.Végül is bármelyik jó, az ezekben főtt/sült ételek ízét leginkább úgyis a körülöttük gomolygó füst határozza meg.
Hogy mi is kerüljön a vörösréz remekbe,ez májusban, az újkrumpli és a fejes saláta megérkezésekor nem lehet kérdés mint ahogy az sem, mit is csinálunk belőlük- természetesen PAPRIKÁS KRUMPLIT.
Mi kell még: füstölt húsok, ugymint szalonna, kemény-csípős parasztkolbász, nagy bajt nem okoz egy-két pár debreceni sem(na persze egészben, hiszen csak úgy tudjuk majd a kipukkanó szaftos zsírral gyönyörűen betakarni magunkat és az abroszt), aztán vörös- és fokhagyma, egy-két paradicsom, paprika, pirospaprika, só, bors.(utálom a köményt, miheztartás végett!) Elvetemült népek nem átallanak tejföllel is dolgozni, az ilyeneket kerüljük, valamint azokat, akik akik hús nélkül készitik a paprikás krumplit, a nokedlivel operálokról ne is beszéljünk.
Ha mindent kicipeltünk a kertbe, akkor gyorsan igyunk a tűz és a bogrács istenére- ja, a bográcséra már ittunk, de sebaj, megsértődni nem fog. Indul a felkockázott szalonna, s ha tényleg kemény az a parasztkolbász, hát az sem baj ha az is mindjárt a bográcsba megy.
Utánuk repülnek a hagymák, hagyjuk hadd párolódjanak nyugodtan, aztán jöhet a pirospaprika. Az elegyet(sajnos!) kevés vizzel (hál isten!) némi vörösborral felöntjük: ez utóbbi tulajdonképpen jelzés magunk számára is: ettől kezdve már nem sört iszunk, hanem ” borot.”
Ekkor következik a krumpli meg a felkockázott paprika, paradicsom és a debreceni(k). ha kell még lé az már csakis vörösbor legyen,de azért ügyeljünk- ha még tudunk-, a végén csak egy kevés szaftnak kell maradnia az alján.
A paprikás krumpli egyébként kovászos uborkával a legjobb – úgyhogy jövő hónapban ismét berughatunk.

13 olvasónak tetszik ez a hozzászólás. és neked?

zumi — 2011. május 30. hétfő - 12:09  

A krumplileves

A múlt hónapban újkrumpliból varázsoltunk paprikáskrumpedlit: folytatva e nemesnönény felmagasztosulását, ezúttal az újkrumpli további átlényegülésére hívnám fel a figyelmet.
Ez pedig a krumplileves lenne, amelynek nemcsak íze, karaktere, miegymása, hanem irodalma, filozófiája, esztétikája is van. Például azonnal eldönti a krumpli-burgonya vitát: hogy burgonyalevesnek hívjuk-ugye, mekkora hülyeség? De a történelmünket is meghatározó korszakot is nyugodtan nevezhetnénk krumplikommunizmusnak, ha sajnálatos módon nem a gulyáskommunizmus változat terjedt volna el. Márpedig a posztulátumot meghirdető Kádár János, pártunk harminc éven át regnáló első titkára anno így szólt:” A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak”,s nem úgy, hogy ” a gulyásleves legyen gulyásleves elvtársak”. (Kiejtéshűen egyébként úgy hangzott a gasztropolitikai éleslátást hűen tükröző mondat, hogy: – A kroómplileves legyen kroómplileves elvtársak……)
Hogy mit is jelentett a programadó szlogen- hogy minden legyen az, ami, vagy, hogy igérjünk keveset, ám azt tartsuk be-, azon vitatkozzanak nyugodtan a tudós kutatók, ám arról, hogy milyen is az a krumplileves, ami krumplileves, egy árva szót sem hagyott örökül a mester…Így hát magunknak kell meghatározni az (új)krumplileves helyét és szerepét a virágzó krumplikapitalizmusban.
Ehhez elsősorban is pucolt újkrumpli kell, ami nemcsak kilónkénti 800 forintos árával hívja fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy sok piacon még ennyiért sem kapható. Ami nem nagy baj, hiszen így legalább van alkalmunk megismerni több piac kínálatát, már ami a gyors feleseket és a gyors söröket illeti….Ha aztán mégis úgy alakulna, hogy azt a 800 forintot inkább piára, sem mint pucolásra költenénk hát úgy is előállitható a krumplileves. Olcsóbb ugyan nem lessz,de legalább tovább tart a berugás.
Nézzük tehát az otthoni pucolást. A legegyszerübb népek- abból a tényből kiindulva, hogy a héjában van a vitamin- csak egyszerüen megmossák és máris piálnak tovább. Aztán vannak a dörzsölősök, akik némi áztatás után körömkefével, dörzsszivaccsal, fém dörzsivel ugranak az anyagnak, de szégyenkezés nélkül fölrántják a rücskös tenyerű dörzsikesztyűt is. A hagyományos megoldás a durva nagyszemű konyhasó és a zsákvászon összekombinálása: ez volt anyáink újkrumpli pucolója. A szerkezet működtetése egyszerű: bele a zsákba krumplit ráöntjük a sót és aztán már csak dögönyözni kell az apróságokat és lejön a héja mindegyiknek. Utána egy gyors öblítés-a krumplit is! -és máris indulhat a leves.
A krumplileves olyan, mint a népmese: mindenki hozzátesz vagy elvesz belőle valamit. Van aki gazdagon megrakja sonkával, más kolbászt tesz bele, akartam írni a szegényebbek hús nélkül készítik. De ugyan ki számít szegénynek, ha újkrumplit vesz? És persze tort ül a hülyeség is. Jönnek az új süttetű Jamie Oliverek a brokkolijukkal, sárgarépájukkal, borsójukkal, főtt tojással, zöldfűszerekkel-az iyen népekkel lehetőleg ne barátkozzunk.
Mert a mi krumplilevesünk éppenséggel a régi ismerősünkkel a füstölt szalonnával indítunk, majd rögtön eldöntendő kérdés következik: tegyünk e az anyagba hagymát? Igazából egyetlen érv szól mellette, az, hogy a feleség szerint ne tegyünk, ígyhát kurucosan bele löttyintünk egy fél maréknyit….
Ha keményebb kolbászt vettünk, akkor az is mehet. Majd némi párolás után következik a krumpli, egy-egy paprikával és paradicsommal és kis petrezselyemmel, de ezeket a végén kidobjuk a bográcsból. A feleséget csillapítandó, tegyünk bele néhány pár virslit, a végén berántjuk-nem habarjuk! Tálaláskor tejföllel öntjük nyakon az elegyet.
Ja és víz is kell bele……

9 olvasónak tetszik ez a hozzászólás. és neked?